Harmadik fejezet

3.

Előkelő Idegen

"A jelen börtönében gondolj arra,

Ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta.

Mert amíg felejtenél, addig emlékezel.

A múlt búvóhelyén senki nem érhet el.

Újra átrohan a szíveden, mint előkelő idegen, és vár

Visszajár, ha megtalál

Füledbe dúdol egy régi dalt,

Ez az az álom, ami ébren tart."

2004.01.23

-Máris hiányzol – doromboltam Dan fülébe .

-Te is nekem,de ezt most nem hagyhatom ki,ha anyám rájön hogy megint nem vettem részt apám dög unalmas konferenciáján akkor lőttek a jövőbeli vállalkozásomnak.

-Nem elég ami most van?

-Nem,mi Loy-ok mindig magasabbra törünk.

-Csak be ne verd a fejed közben.

-Haha..-mondta gúnyosan de aztán mosolyogva szájon csókolt.- Igazítsd meg nekem légyszi!-mutatott a nyakkendőjére ami lazán lógott a nyákából,így én felpattantam és megigazítottam neki,vagyis csak próbáltam de valahogy sehogy sem állt rá a kezem.

-Áh,a fenébe!Tudod hogy  béna vagyok ebben!-mondtam majd odaléptem a szekrényhez és kivettem egy másikat ami már megvolt kötve.

Tessék! Vedd fel ezt! Ez úgy is jobban áll!

Erre ő felnevetett.

- Megtanulhatnál már nyakkendőt kötni!Nem vehetem fel mindig csak azokat amik már eleve megvannak kötve,mert van egy csomó méregdrága amit még nem is hordtam!

- Nem én hordok nyakkendőt, tanulj meg te!

- Hé ne pofázz vissza asszony!-mondta mély hangon majd letepert az ágyba és elkezdte harapdálni a fülcimpám majd a nyakam én pedig csak sikítottam mint a veszett disznó .-Minden feleségnek kell tudni nyakkendőt kötni!

- Ezt meg hol hallottad csaknem anyádtól?

- Nem,ez benne van a ’háziasszonyok’ kézikönyvében

-  Háziasszonyok kézi könyve?Te bolond vagy!-nevettem majd megcsókoltam ám mikor ő visszacsókolt enyhén a fogai közé vette az alsó ajkamat és kihúzta azt!

- Áucs.- panaszkodtam ahogy egy kis vér kiserkent az ajkamon de aztán fölé kerekedtem és tovább csókoltam.

-ooo nem nem nem!Te kis cseles fehérmájú nőszemély!- szállj le rólam nevettet aztán megfogta a csipőm és egy laza mozdulattal leemelt magáról.

-Fenébe!Pedig azt hittem most nem bukok le és leteperhetlek egy kis menetre mielőtt elindulsz!

-Nem úgy volt hogy találkozol Caty-vel?

-Húú basszus,tényleg!!-kaptam észbe és szélsebesen lehúztam a ruhát a hátamon és belebújtam szűk térdig érő fekete szoknyába és egy piros blúzba a hajamat pedig összetűztem egy hosszú vékony csattal,aztán pedig egy cuppanós puszit nyomtam Dan arcára és mielőtt még kirohantam volna az ajtón megnéztem magunkat a tükörbe!

-Hmm.egész jól nézünk ki!

-Ja..nem rossz!-mért végig tetőtől talpig!

-És még én vagyok fehérmájú te kis nimfo!

-Rossz az aki roszra gondol drágám!-kiáltott utánnam

-De hülye aki nem!-kiáltottam vissza nevetve majd beszéltam a BMV –be és kitolattam.

***

2011.03.05

Pont egy hónap telt el az első áldozatom óta és azóta Nickel minden nap keményen edzünk.

Sikerült pénzt szereznie valahonnan méghozzá nem is keveset,még mindig főállású rendőrtiszt volt de  nem házasodtunk meg szóval senkinek sem volt furcsa hogy hirtelen a nőfaló agglegény Nick összejött a múltja nincsen Lisbeth Rey-el. Sajnos múltat a nevemhez nem sikerült még találnom szóval ha most bárki rákeresne hogy ki vagyok én , tuti hogy semmit nem találnának rólam szóval Nickel a rendőr haverjai/munkatársai előtt még nem igazán mutatkoztunk együtt,ám a környék vagyonos részével (aminek pont a közepébe csöppentünk) már úgy ismernek minket mint a legcukibb álompárt .Nicknek van egy nagyon jó barátja aki híres író,de inkább csak itt a vagyonos rétegben az,és ő mivel még soha sem mutatta meg az arcát mint  író és mivel áll néven fut így megengedte Nick nek hogy eljátsza a nagymenő írót. Én pedig a régmúlt nagy énekese vagyok akinek csak egy-két évig jött be az énekkarriere de most már mindegy is , mivel megállapodni szeretnék és gyerekeket szülni.

Hát nem tökéletes álompár?

Egy hatalmas tengerparti házba költöztünk ahol mind kettőnknek külön szobája volt és éltük tovább a saját kis életünket,bár azóta hogy egy hete ideköltöztünk Nick még egyszer sem volt hajlandó a saját szobájában aludni.Inkább aludt a szobámban a szófámon az ágyam mellet minthogy egyedül keljen lennie a saját szobájában.Mert félt hogy éjjel kiszökök megölni valakit mielőtt mindent átbeszéltünk volna. Elvileg csak féltett .De én akkor sem bízok benne annyira hogy mindent az orrára kössek.

-Kész a reggeli!

-Nem szoktam reggelizni!-mondtam miközben a vizes hajamat törölgettem.

-Ezt minden reggel elmondod,de nem érdekel akkor is kell enned!

-Nick!Mi lenne ha le szállnál rólam?

-Vik!Mi lenne ha befognád és ennél? -mondta majd egy laza mozdulattal kirúgta a két lábam  és alám nyomta a bárszéket.

-Utállak!

-Tudom szívem!- mosolygott és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

Én meg idegesen tördeltem az ujjaimat és azon voltam hogy hátrafordulok  és kitépem Nick nyelvét.. nem is a nyelvét,inkább a fejét tépem le a nyakáról, attól minden élőlény megdöglik!!Fuu bárcsak kitudnám fejezni mennyire idegesít ez az ember.

-Ó - ó min töröd már megint a fejed?Akkor szoktál ilyen képet vágni mikor az egyik kiszemelted kínzását tervezgeted!

-Pontosan azt teszem!

Erre Nick elsápadt és egy komoly pillanat erejéig felnézett a reggeli újságból-

- Ki a következő?

- Te vagy!Tudod hogy nem eszem húst,mégis minden egyes rohadt reggel ami eltelt ebből a kicseszett hónapból virslit,sonkát vagy sonkás tojást csináltál nekem!Pedig vega vagyok!VEGETÁRIÁNUS érted?!

-Régen nem voltál az!

-Nem is ismertél régen!

-Mikor még Dan élt elmentünk együtt vacsizni és te is ott voltál az egyik barátnőddel és bárányt ettél!

-Hogy vagy képes ilyenekre emlékezni?

-Gyönyörű voltál aznap naná hogy emlékszem!

-Ne bókolj nekem!

-Ugyan kérlek!Ez tény,azóta is szarul nézel ki ahhoz az estéhez képest! –mosolyodott el féloldalasan majd mikor meglátta a pillantásom próbálta elejteni mosolyát de végül röhögésben tört ki,mivel én is elmosolyodtam!

- Szemétláda!-nevettem és bele boxoltam az újságába amivel a röhögéstől vörösen izzó fejét takarta.De aztán megakadt a szemem egy képen.

-Nick?

-Mi van?-kérdezte még mindig nevetve de én már egyáltalán nem voltam vicces hangulatomban.Kitéptem a kezéből az újságot és meg-meg álló szívvel merültem bele,Nick pedig a hátam mögé lépett és ő is velem olvasta.

„Jamie Marshallt az 54 éves híres ügyvédet holtan találták egy hotelben, a nyomozók első számú gyanusítottként a 25 éves Aisa Kovacsot gyanúsítják , hisz ő volt  aki legutoljára láthatta élve az ügyvédet.A nyomozás még tart ám …..”

Teljesen levoltam dermedve,de Nick erős keze az arcomon kényszerített hogy a szemébe nézzek,valamit beszélt hozzám kétségbeesetten dühöngve,nyilván azt hitte hogy én öltem meg Jamie-t a tudta nélkül.

- Ma akartam Jamie-hez menni!Az előbb még a fejembe volt hogy felhívom Aisát hogy hogy ment az esti dolog és hogy sikerült e a szerepjátékot megbeszélni!

-Nem értem!Ki más ölte volna meg Jamie-t Viktória?Ha csak azért mondod ezt mert nem akarsz még nagyobb bajba kerülni mivel én is rendőr vagyok akkor ajánlom hogy kaprad össze magad és ne hazudj nekem, mert már így is nyakig ülsz a saját szarodba!

-Nick!!NEM ÉN VOLTAM!Eküszöm!Te idióta miért hazudnék neked?

-Akkor ki? Aisa?

-Nem!Ő biztos hogy nem!

-Szerintem ő volt!Lehet hogy segíteni akart neked!

-Az biztos, de nem így!Aisa jobban fél a börtöntől mint a haláltól,ezt nem tette volna!Sőt ő közölte is velem hogy a szarba nem nyúl csak egyengeti azt!Be kell mennem a sittre!

-MI?Te teljesen meghülyültél?Egy ember gyilkossága már a te kezeden szárad sőt egy rendőrt azaz engem is belevettél a piszkos kis ügyeidbe és így oda akarsz menni?Armario gyilkosát még mindig keresik!

-Most komolyan Nick!Úgy nézek ki mint egy pszichopata gyilkos?

-Nem,de ha beszélni is akarsz Aisával akkor már nem csak egy átlagos nőnek fogsz tűnni hanem jobban utánad fognak nézni!

-Várj egy percet Nick!-intettem le őt és felkaptam a telefonom-Reona!Itt Viktória!Mégis kéne a segítséged!-mondtam gyorsan és őszíntén reménykedtem hogy Reona tud nekem segíteni.-Milyen gyorsan tudsz nekem személyazonosságot szerezni Lisbeth Rey névre?

***

A faggató terem gyér , halovány fényénél a nyomozó háta mögötti hatalmas sötét ablakban meg - meg pillantottam a saját arcomat ami ugyan magabiztosságot árasztott mégis belül olyan megtört,kétségbeesett és pánik szerű volt hogy már magam is csodálkoztam határozott arckifejezésemen.

- Erre nem válaszolok! - jelentettem ki tisztán és érhetően ugyan azt a mondatot amit körülbelül az itt töltött éjszakám alatt ha százhúszszor  nem mondtam akkor egyszer sem.

- De ott volt a múlt éjjel!Ezt is  tagadja?

- Tisztázunk valamit! Eddig semmit sem tagadtam,ha azt mondom nem válaszolok az nem csak azt jelentheti hogy tagadom az állítását.De nem vagyok köteles minderre válaszolni amíg az ügyvédem nincs jelen!- mondtam keményen.

-Ms.Kovacs!Kérem jöjjön velem!-szólalt meg Roger nyomozó mögött egy magas, fekete bőrű nagytestű kopasz férfi.-Itt van az ügyvédje!

- Akkor ha most megbocsát!-bukedliztem egyet(bár inkább a középső ujjamat kellet volna felmutatnom) Mr.Seggfej előtt és kecses léptekkel kiléptem az ajtón.

- Ide tessék!- nyitott ki előttem egy barna fa ajtót a pasas és egy apró szobába vezetett aminek az ablakai a többi rendőrségi iroda felé nyílt . – Kérem maradjon itt addig míg az ügyvédje  megérkezik!

- Rendben,köszönöm!

- Aisa!

-Viktória!- képedtem el  majd  felugrottam a székből  és  szorosan átöleltem.

-Lisbeth!Inkább hívj így!-mondta majd gyengéden leszedett magáról és leült a velem szemben lévő székhez.

-Ne haragudj! Én ezt nem értem!Azt mondtad semmi nem lesz!Arról nem volt szó hogy gyanusított leszek! Vi..Lis! mégis mit képzeltél?Van egy öt éves lányom Lisbeth!Nem hagyhatom magára!

- Én csak ma akartam menni Jamiehez,esküszöm As! Nem én voltam a tettes!De kihozlak innen még ha ezzeh az is kell hogy én rohadjak meg bent!

-Csak vidd innen ezt a levelet a farzsebemből amilyen gyorsan csak tudod  és húzz innen!

-Már így is benne vagyok ebben az egészben, milyen levél?Nekem szól?

-Amit Mandynek adtál!Nem játszd a hülyét!

-Aisa eküszöm neked hogy nem írtam semmi féle levelet!

Erre csak elképedve ültem és egyben iszonyatosan meg is ijedtem!Azt hiszem valaki rád pályázik Vik!De közbe engem is rohadtul belekavart!

-Ennek semmi…

-Aisa Kovacs?-lépett be egy magas vörös hajú nő az ajtón bele folytva a szót Viktóriába.Hosszú vékony lábait csak egy térdig érő szűk ruha takarta,arcát pedig fufrú és hosszú hullámos haj keretezte,ajka  vérvörösre volt festve ám szája sarkában már volt egy két ránc mégsem nézet ki többnek 30 évesnél.

-Igen!Én vagyok!

-Én lennék az új ügyvéded,Catherin Whiton!-mosolyodott el ám mosolya még jobban megijesztett mint Viky állítás miszerint nem ő  írta nekem a levelet  és nem ő ölte meg Jamie-t.

-Oh.. igen,igen!Köszönöm!Csak egy perc!Még van egy kis megbeszélni valóm a hölgyel-muattam Viky felé

-Ami azt illeti én épp távozni készültem,majd még beszélünk As ahogy tudunk!-mondta és fejét leszegve indult ki az ajtón ,mintha az arcát próbálta volna takarni.

-Neked is szervusz drága Viktória!- mondta a nő mézesen és elforídotta a fejét hogy láthassa az arcát , erre Viktória felnézett és az a megvetés a szemében mindent elmondott az én drágalátos ügyvédemről.