Második fejezet

2.

A második áldozat

"Bárhogy fáj: Elmúltál!
Gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már."

• 
  

A víz a tüdőmbe ment, ahogy ösztönösen próbáltam levegőt venni, miközben egy erős kéz teljesen lenyomta a fejemet a kádam aljára, majd felhúzott és megint lenyomott. Nem tartott sokáig és csak kétszer ismételte meg, mégis írtóra megijedtem, hogy kinyírnak.
- Mi a szart csinálsz, te idióta? – köhögtem, miközben Nick kárörvendő fejét bámultam.
- Ezt nevezed te védettségnek? Most simán kinyírhattalak volna Vicky!
- Tudok vigyázni magamra! Most pedig takarodj! – mondtam, majd belebújtam a papucsomba és magam köré tekertem egy fehér törölközőt.
- A víz alatt is ezt gondoltad? Hogy tudsz vigyázni magadra?
- Mit akarsz?
- Azt, hogy legyél elővigyázatos!
- Miért?
- Mert nem akarom, hogy a nagy, csattanós bosszúd előtt feldobd a talpad! Nem hiszem el, öregem. Hat éven át erre ’gyúrtál’ és mégis olyan vagy, mint valami szánalmas Disney hős. A saját ostobaságodba fogsz belehalni!
- Na, ide figyelj, te nagyképű szemétláda! - mondtam fenyegetően majd, olyan közel léptem a képéhez, hogy fel kellett néznem rá. Nick Hall irtó magas volt, dús, kócos, rövid szőke haja és hatalmas zöld szemei voltak. - Az a hat év igenis kemény volt! És nehogy azt hidd, hogy nincs tele a tarsolyom! Tudom, hogy most kereshetnék egy csomó kifogást, ahhoz, hogy nem tudtam megvédeni magam az előbb, mint például azt, hogy iszonyat fáradt voltam, ma volt  életem első gyilkossága, és hogy el vagyok keseredve, amiért a férjem után senkivel nem volt nemi viszonyom - és nem! Nem amiatt, hogy nem dugtam senkivel, hanem amiatt hogy, ami köztünk volt, az nem szimpla dugás volt, hanem szeretkezés és tudom hogy ilyen többet nem lesz az életemben, mert olyan mint Dan volt nincs több - De ehhez neked rohadtul semmi közöd és nem is igazán tudom hogy miért mondtam el neked….ja igen.. azért mert barátnőm sincs, akinek mindezt elmondhatnám. És mert nem… - panaszkodtam tovább Nicknek mindenről, ami csak eszembe jutott, és még mondtam volna tovább, ám Nick belém fojtotta a szót. Ahelyett, hogy megpofozott volna, hogy térjek észhez a halálos magányomból, ő megcsókolt.
Nick valamilyen felsőbbrendű rendőrtiszt, vagy mi a bánat, viszont mozgása és tudása inkább illett egy profi gyilkoshoz, mint egy zsernyákhoz. Személyisége pedig maga volt a megtestesült agglegény. Igazi vadóc, akin folyton valamilyen lány csüngött, ám tudtom szerint egyik sem maradt meg vele egy éjszakánál tovább. Állandóan vidám volt és még a legdurvább helyzetekben is megtalálta a viccet, ám néha komoly, sőt NAGYON komoly is tudott lenni, de persze nem sokáig.
Csókjára az elő reakcióm valahogy automatikusan az volt, hogy visszacsókoltam, majd pofon vágtam.
- Áucs… bocsi, csajszi! Csak valahogy mindig ez történik velem, ha látok egy lányt, aki magányos. Tudod milyen érzés ez nekem? Mintha egy nagy szemű kölyökkutya kérné, hogy ne hagyd ott a  menhelyen.
- Kabd be Hall! Komolyan egy kiba***tt kutyához hasonlítottál?
- Ugyan szivi! Most mit kell így magadra venni? Legyél már lazább!
- Térjünk a lényegre! Miért akarod, hogy óvatosabb legyek? Mit számít neked mindez?
- Tudod jól, hogy ismertem Dan-t, és bár utáltam a fickót nem tehetem azt vele, hogy csak így egyedül hagylak a nagyvilágban.
- Nem is ismerted Dan-t!
- Dehogyisnem! Figylej Vic! Én segítek! Adok eszközöket, falazok neked... stb
- Nem kell több segítség! Az is rengeteg volt, hogy rákerestél nekem pár emberre és hogy sikerült elintézned, hogy hamarabb szabaduljak! Te rendőr vagy! Nem adhatsz egy gyilkosnak segítséget a munkájában és azt sem tudom, hogy bízhatok-e benned!
- Most ugye csak poénkodsz? Ne legyél szemét, Vicky! Ha azt akartam volna, hogy pofára ess, már rég bemártottalak volna. Különben meg, nem vagy gyilkos!
- Végülis, csak kinyírok embereket! Ezt nem úgy hívják?
- Jó-jó, de nem is vagy olyan igazi, na… Nézz magadra! Pici vagy, szőke…
- Héé… eredetileg fekete, szóval ne szőkéz le! És csak hozzád képest vagyok pici.
- Nem az agykapacitásodra értettem!
- Soha nem értettem a szőkenős vicceket. Ez abszurd. Nem minden szőke hülye!
- Mondja a szőke nő! – röhögött.
- Nick! - löktem meg erősen és fojtottam el egy apró mosolyt a szám szélén.
- Az meg mi volt? - mutatott Nick az arcomra, majd kivett a hűtőből egy üveg bort, meg hozzá két poharat a szekrényből.
- Mi?
- Te nevettél!
- Dehogy! Jaj! Húzz innen! Késő van és nincs hozzád kedvem!
- Ne már Vic! Hadd maradjak! Nálam semmi kaja nincs és unatkozom - mondta lebiggyesztett ajkakkal és belekortyolt a borba.
- Nem köpsz be? - kérdeztem komolyan és én is beleittam a boromba.
- A többi zsarunak?
- Ja.
- Naná, hogy nem! Egyik idiótább mint a másik! Vic, nekem ez a munka csak egy álca! Nem vagyok én ízig-végig rendőr. Ez olyan helyzet, mint a tiéd. Te sem vagy ízig-vérig gyilkos, mégis gyilkolsz!
- Ha tudnád, hogy ez milyen iszonyatosan szarul hangzik a szádból. Nem is értem, mi lett velem.
- Mert hogy??
- Nem vagyok egy pszichopata gyilkos és sokszor úgy érzem, hogy képtelen vagyok erre! De bosszút kell állnom!
- Ugyan! Jó vagy benne!! De sokat kell még tanulnod! Nem lehet elkapkodni!
- Hat évig gyako…
- Egy nagy zsákszar az a hat év - vágott bele a szavamba.
- Nick, nincs erre több időm! 28 éves vagyok!
- Uha, én meg 32, na és?
- Nekem mindezt most kell csinálnom!
- Nem csak erőszakkal lehet valakit tönkretenni Victoria!
- Nem, de ennél jobb módszerem nincs! Ugyanis, ha nem vetted volna észre, csóró vagyok!
- Te? Csóró? Öregem, kaviár van a hűtődben! És ez egy kiba**jó bor!
- Igaz, nem csóró, de kevés vagyok vagyonilag és mindenhogy, ahhoz a réteghez képest, amiben régen forogtam.
- Akkor kell egy terv! Nyald be magad valahova! És ha eszedbe jut valami jó kis vagyonos ismerős, akkor gyere vissza az életbe úgy, mint a szegény özvegy Viktoria Horvath, de ha meg új lapot akarsz, legyél te Lisbeth Rey, vagy mi a szar az álneved, és vegyülj be, majd pedig tegyél tönkre mindenkit! Én segítek!
- Victória Horvath nem lehetek, mindenki elítél és gyűlöl, plusz úgy tudják, hogy még börtönben vagyok, neked hála! De azért ez zseniális! Hm… Valahonnan kéne pénz, meg valami jó kis „múlt”. Tudod, új személyazonossághoz… Meg kéne kérni valakit, akinek nincs priusza, hogy cseréljük személyazonosságot.
- Miért, szerinted ki akar priuszt?
- Az, aki leszarja! Valakit nem érdekel mindez! Pl. egy utcalányt, vagy mit tudom én!
- És mi a terv?
- Hát, ha mindez megvan, akkor te és én összeházasodunk!
- Most hülyéskedsz, ugye? - nyelt félre.
- Nick! Másképp nem tudok közéjük férkőzni! Gondolj bele, mi lennénk a tökéletes fiatal gazdag pár… - mondtam, majd minél inkább fogtam fel, hogy miket is beszélek egyszerre hányingerem lett. Hisz mindez én voltam egykoron Dannel és többé nem lehetek ugyanez! Képtelenség ezt eljátszani!
- Ööö… mindegy, hülyeség! Felejtsd el!
- Nem az! Már azt hiszem, tudom is honnan lesz pénz!
- Tényleg? Honnan?
- Azt bízd rám!
- Héé! A hazástársak között nincs titok.
- Ez mekkora szar duma, na, de mi még nem vagyunk házasok! – mondta, majd puszit nyomott az arcomra.
- Fuuj! Ne puszilgass! Ez csak szimpla munka! Vedd küldetésnek! És jegyezd meg, én mindezt Dan miatt csinálom.
- Tudom! – mondta, majd letette az üres borospoharat az asztalomra és elindult az ajtó felé. - Ha kell valami, hívj! És zárd be azt a rohadt zárat, mielőtt valaki más is megpróbál megfojtani!
- Hova mész?
- Kiélem az agglegény napjaimat! Csajozok! Ja, és úgy készülj, hogy 7 kor indulunk futni, szóval aludj egy picit! Ciao Bella!
- Dehogy futok! Már 5 óra van és két óra nem elég aludni!
- Igaziból 6 kor mennénk, de mivel ilyen késő van és ez az első alkalom, így elnéző voltam! A ház előtt talizunk majd, ne késs!
- Kizárt!
- Akarod, hogy segítsek, vagy nem? - fordult vissza Nick a bejárati ajtóban.
- Igen!
- Akkor 7 kor!
- De…
- Puszi a pocidra!
Úristen, mire vállalkoztam! - Szörnyedtem el magamba és úgy ahogy voltam, egy száll törölközőben bedőltem az ágyba és aludtam mint a bunda.

***

 - És mond csak, Jamie, mennyire szereted a szerepjátékokat? – kérdeztem, miközben ujjammal a mellkasán köröztem.
- Még nem volt benne részem, de szívesen kipróbálnék egyet! - vidult fel az arca.
- Az plusz pénz… nem lenne gáz?
- Jamie Marshallal beszélsz, szívecském! – mondta, majd fölényesen a mellkasára húzott.
- Hmm.. szóval állod! Megegyeztünk! Akkor következő alkalommal ki vagy mi akarsz lenni? - kérdeztem és kihívóan felhúztam az egyik szemöldököm.
- James Bond! – mondta komolyan.
- Húhaa! 007-es? Ez tetszik. És én ki legyek?
- Mondjuk legyél egy kém nő - válaszolta lustán.
- Már alig várom... - búgtam neki mézédesen és a lába közé nyúltam, mire ő felszisszent.
- Mennem kell! Egy tárgyalás ügyvéd nélkül nem az igazi, ezt te tudod a legjobban cicuska! – mondta, majd felült az ágyon.
- Értem, szóval ezt nem akarod folytatni? – Kérdeztem, miközben a száját faltam és megállás nélkül simogattam a férfiasságát fel és le.
- Na gyere ide! - mondta egy morgás kíséretével és magára húzott! Nem telt bele tíz percbe és Jamie hatalmasat élvezett.
- Látod? Tudtam én, hogy még időben be fogsz érni, rajtam ne múljon, de valld be, hogy jól esett egy harmadik menet!
- Persze hogy jól, sőt most sem bírok magammal, legszívesebben újra rád vetném magam, de nem csak az idő sürget, hanem valahogy már nem teljesítek olyan jól, mint kéne! -mondta könnyedén. Hihetetlen volt ez a pasas, ahogy mindent, mindenféle gátlás nélkül kimondott, még a legcikisebb dolgokat is.
- Ebben a korban előfordul! - motyogtam és még én voltam zavarban.
- Ezt meg hogy érted?
- Nem gáz szívem! Én bármikor felállítalak, te is tudod!
-Az igaz, de valamit majdnem elfelejtettem. Egyszerűen nem tudtam nem észre venni, hogy mostanában női parfümöt használsz! És bármennyire is imádom , jól tudom, hogy ezt a profi eszkort lányok nem csinálják, szóval, ha te akarsz továbbra is a játékom lenni az este, okvetlen cseréld le, mivel a feleségem megérzi az illatod. Ha nem vagy hajlandó, akkor én cseréllek le téged!
- Ugyan Jamie! Engem nem éri meg lecserélni! De természetesen leváltom! - mondtam kacéran és egy puszit nyomtam az arcára.
Jamie egy kopaszodó, ám jó bőrben lévő ötvenes éveiben járó pasas volt, akinek megvolt mindene, mivel ő Dubai egyik legjobb ügyvédje. Van egy magas, vöröses hajú, iszonyatosan kifinomult, ám rohadt kegyetlen felesége és három gyereke. Két lány és egy fiú. A legnagyobb 30 éves, a középső 21 a legkisebb pedig 17 éves. Nagyjából mindent tudok Jamie Marshallról. Ám körül-belül csak 2 hónapja járok hozzá minden délután.
Számomra a szex csak munka, semmi több. Mégpedig nagyon, nagyon jól fizető munka. Én nem egy büdös ribanc vagyok a sarokról. Én eszkort vagyok, azaz kísérő luxuskurva, ahogy tetszik. Néha van, hogy a férfiak elvisznek magukkal, például Hawaiira, vagy valahova és a dolgom annyi, hogy kényeztessem őket, ha épp ahhoz van kedvük és meglepődnétek, hogy mennyit kapok egy ilyen alkalomért. Ám van, mikor csak itt helyben házhoz megyek. Legtöbbször  egy óra alatt 1/másfél milliót perkálnak le. Így, ha mondjuk egy egész éjszakára hívnak, úgy néha  8-10 milkát is kapok. Nálam az első szabály a higiénia és a biztonság. Mielőtt egy pasihoz megyek, mindig lenyomoztatom őket. Nos… hogy őszinte legyek, Jamie nem tartozna azok közé a férfiak közé, akiket bevállalok, mivel írtó sokat kurvázik és én még gumival sem szoktam ilyen esetekben kockáztatni, hisz ki tudja mi mindent kapott már el a többi lotyótól. Egyedül Victoria miatt csináltam mindezt, ő az egyik legjobb barátom. A sitten ismerkedtünk meg. Vagyis, igaziból az egyetlen barátom. Még szinte gyerek voltam, mikor bezártak, ám már túl idős ahhoz, hogy a fiatal korúak börtönébe vigyenek, vagyis épphogy a határon voltam. Mikor bekerültem, nem is beszéltem a nyelvet, ugyanis anyám magyar volt, apám pedig a rosseb tudja, mivel születésemtől fogva nem hallottam felőle. Ám erős a gyanú, hogy néger volt mivel én félvér vagyok az anyám meg fehér. 16 éves voltam, mikor először teherbe estem. Anyám kidobott otthonról, mivel nagy szegénységben éltünk és a nagybácsim fogadott be magához, itt Dubaiban. Elvetéltem, de aztán 21 évesen újra teherbe estem. Ekkorra már egyedül éltem, ugyanolyan nagy csóróságban, mint gyerekkoromban, viszont akkor kezdtem kurvaként dolgozni. Eleinte csak a pénz miatt, de aztán most már csak az élvezet miatt csinálom, a szex nekem amolyan hobbi is.
 Volt egy madamom, de őt lecsukták, mivel több kiskorút is befogadott dolgozni és mivel én is ott dolgoztam, mint felnőtt, aki tudta, hogy a madamja kiskorúakat futtat, (és mivel nem tettem ez ellen semmit) így engem is bilincsre vertek. És, ahogy említettem, ott ismertem meg Victoriát. Még pénzt is adott, hogy újrakezdhessem. Igazi megmentőm volt. Fél évig voltam vele a börtönben, de  ez idő alatt többet foglalkozott velem, mint anyám a 16 évben. Még most is, hogy eltelt 5 és fél év és nem találkoztunk, amolyan nővérként tekintek rá, aki mindig velem van a bajban, szóval még szép, hogy segítek neki bosszút állni és bezsákolni ezt a fickót. Bár ha keményedik a helyzet, például ölnöm kell, abba nem szállok be. A lányom 5 éves és ha engem lecsuknak, ő árvaházba kerülne, mivel senkim sincs rajta kívül. Szóval, ahogy mondtam már, nálam fő a biztonság. - gondoltam majd kinyitottam a bejárati ajtót, ahol Mandy, a bébicsőszöm ült a konyhaasztalnál, valami könyv fölött gubbasztva.
- Aisa! Már izgultam, hogy hol vagy! Maya alszik!
- Ooo köszönöm! Én is hulla fáradt vagyok! Akkor holnap ugyanígy?
- Persze! Jajj, majd el felejtettem! Volt itt egy nő, valami… Victoria! Ne haragudj, már elfelejtettem a teljes nevét, olyan furcsa volt.
- Victoria Horvath?
- Igen! Akkor, gondolom ismered!
- Jó barátom. Mondott valamit?
- Hát, valami olyat mondott, adjam át, hogy: Ma este az  övé Mr. Bond és mindent köszön! Hagyott egy borítékot a nappali asztalon - mutatott be Mandy a nappaliba, ahol egy vaskos boríték hevert.
A rohadt életbe. Ezt hogy a fenébe csinálja? Nem éretem, hogy ez a nő, hogy lehet ott mindenhol - gondoltam zavartan, de csak mosolyogtam, mint a vadalma. Örültem hogy Vic végre bosszút áll az összes seggfejen. Amúgy Jamie volt az, aki Dan halála után bűnösnek találta Vicky-t és sikerült lecsukatnia a bíróval. Viszont a barátnőmnek nagyon jó terve volt vele kapcsolatban. Délután még én voltam Jamievel, de a másik találkozóra már Vicky megy mint én, csak beöltözött kémnőként, így Jamienek nem fog feltűnni, hogy nem én vagyok - magamban iszonyatosan izgatott és boldog voltam barátnőm turpissága miatt.
- Hát. .. Köszönöm Mandy! Majd hívlak! Jó éjt! - köszöntem el Mandytől.
- Oké! Jóéjt Aisa! - intett felém és ahogy kilépett az ajtón, rögtön a nappalihoz mentem kinyitni a borítékot.
Egy lap volt benne összehajtogatva, meg egy vaskos könyvecske.

 „Drága Aisa!Nagyon köszönöm neked a segítséged, mindig jó barátom voltál és talán te vagy az egyetlen, aki úgy szeret engem, ahogy vagyok és ártatlannak talál. Sajnálom, hogy nem tudtam részt venni a lányod eddigi életében, pedig nagyon szerettem volna. De sajnos nekem nem fél év volt hanem 6. A könyvecskét Mayának adom. Ez volt a kedvenc könyvem, mikor annyi idős voltam, mint ő. Ígérd meg, hogy minden este olvasol neki, mert tudom, hogy mindketten imádni fogjátok! Gondoltam, pénzt nem küldök, mivel nincs rá szükségetek és nincs is miből. J De remélem, még nincs megkeresztelve Maya, mert a keresztanya szerepre, amit a sitten ajánlottál, még mindig vevő vagyok. Szóval hívj majd a papír másik oldalán lévő számon! Mostantól Lisbeth Rey vagyok. Ha elolvastad, akkor ezt a levelet égesd el, biztos, ami biztos! Még egyszer köszönök mindent!
V”

Kétszer is végigolvastam a levelet és könnyeztem, hogy végre újra közel tudhatom magamhoz őt. Épp hogy visszaraktam a levelet a borítékba, hogy elégessem a kandallónál csöngettek, így a levelet a zsebembe csúsztatva nyitottam ajtót  – Ki az? Hajnali 3 óra van! - motyogtam panaszkodva, mert azt hittem, a flúgos szomszéd az, de aztán a szívem kihagyott egy ütemet, a szemem kidülledt, a gyomrom görcsbe rándult, a tenyerem pedig izzadni kezdett, mikor egy magas, egyenruhás férfi kezet nyújtott és azt mondta:
- Elnézést hölgyem a késői zavarásért, de most kaptunk egy riasztást! Jamie Marshallt holtan találták a földszinti lakásán, ahol önnel látták legutoljára! Lenne szíves velem jönni a kapitányságra? Egyenlőre ön az elsőszámú gyanúsított.

:* A